Fizikai aktivitás hormonális zavarokkal

0
52

Fizikai aktivitás hormonális zavarokkal

Gyakran hallhatja azt a kérdést, hogy van-e értelme hormonzavarokkal edzeni. Nyilván azzal a bizalommal kapcsolatban merül fel, hogy a testben keringő hormonok teljesen meghatározzák a testünkben végbemenő változásokat. Legyen szó az izomtömeg növeléséről vagy a zsírraktárak csökkenéséről.

Ez a meggyőződés azonban hamis és erősen eltúlzott. Kétségtelen, hogy a hormonok az anyagcsere-folyamatok legerősebb szabályozói, de vannak más mechanizmusaink is, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megfelelően reagáljunk a fizikai aktivitás által létrehozott ingerekre.

Az enzimatikus reakciók aktiválásának nem hormonális mechanizmusai

Fizikai aktivitás hormonális zavarokkal

A sejtekben, szövetekben vagy szervekben előforduló bármely folyamat kizárólag a megfelelő enzimek hatására megy végbe. Minél aktívabbak az enzimek, annál hangsúlyosabb a reakció. A hormonok hatása pontosan az enzimek általuk történő aktiválásának köszönhető. Tehát az aktív fizikai aktivitás önmagában is hasonló hatással lehet. Például ahhoz, hogy a vérből származó glükóz bejuthasson az izomsejtekbe, oxidációban részesüljön bennük – átalakuljon energiává és glikogén formájában tárolódjon, az izomsejtnek jelet kell kapnia az inzulin hormonból. Aktiválja a glükóz transzportot, glikolízist és glikogenezist biztosító enzimeket. És ahhoz, hogy az izomsejt nagyobb mértékben oxidálja a zsírt, mint a glükóz, jelet kell kapnia a szomatropin hormonból.

Tehát a főként anaerob irányultságú (ellenállóképzés) fizikai aktivitás után a fenti reakciók mindegyike aktiválódik, függetlenül a hormonális jelektől. A véráramban keringő glükózt a sejtek inzulin részvétele nélkül is hasznosítják, mivel például az agysejtek ezt teszik, és a zsír oxidációja növekszik anélkül, hogy növekedne a növekedési hormon szintje.

OLVASS TOVÁBB:  A szabadtéri edzés jobban motivál, mint a beltéri edzés

Figyelemre méltó, hogy az edzés utáni első 3-4 órában az inzulin, amely gátolja a zsír oxidációját a sejtekben, nem tudja megvalósítani ezt a funkciót. A zsírok továbbra is megnövekedett mennyiségben oxidálódnak, függetlenül attól, hogy a vérben az inzulin koncentrációja mennyire változik (ami az elfogyasztott szénhidrátokra és fehérjékre adott válaszként jelentkezik). A zsírraktárakhoz való hozzáférést, a depóból történő mobilizálást hormonok egész sora szabályozza – adrenalin, norepinefrin, szomatropin, kortizol, glükagon, amelyek szükség esetén ellensúlyozhatják egymás elégtelen szekrécióját vagy a hormonok túlzott szekrécióját, ellentétes hatással, ugyanaz az inzulin. Az endokrin rendszer munkájának hormonális rendellenességei esetén a zsírtartalékokhoz való hozzáférés soha nem áll le, amíg energiahiány van, és a terhelés az egyik eszköz a létrehozására.

A hormonok hatása edzés közben az izom hipertrófiájára

Az izmok stresszhez való alkalmazkodását hipertrófia formájában nagyobb mértékben szabályozzák az intracelluláris változások, mint az anabolikus hormonokból származó külső ingerek. Igaz, ez csak azokra az esetekre igaz, amikor az anabolikus hormonok koncentrációja a normál emberi fiziológián belül van. A mesterségesen magas hormonális szint sokszor már sokkal erősebben befolyásolja az izomsejtek hipertrófiáját.

A természetes, fiziológiai koncentráció szinte nem felelős az izomnövekedésért az erőnléti edzésre adott válaszként. A tanulmányok meggyőzően igazolják, hogy a hormonszint átmeneti akut változásai a testmozgás és a hosszú távú krónikus változások hatására, mind felfelé, mind lefelé, nem befolyásolják jelentősen az adaptív hipertrófiát. A fizikai aktivitás megindítja a fehérjeszintézisért felelős enzimeket vezérlő izomsejtekben a jelátviteli utak aktiválódását. Ezenkívül a stressz hatására közvetlenül a sejt belsejében hormonszerű anyagok képződnek – mechanikus növekedési faktor, inzulinszerű növekedési faktor.

OLVASS TOVÁBB:  Az izomtömeg befolyásolja a várható élettartamot

Hatásuk az izomsejtekre a fehérje anyagcseréhez viszonyítva hasonló a szomatropin és az inzulin együtteséhez. Csökkent lebomlás és fokozott szintézis. Érdekes módon a stressz hatására ilyen lokális változások öregségig fennmaradnak az izmokban. Ezért szarkopéniával – az életkorral összefüggő izomtömeg- és erőveszteséggel, annak ellenére, hogy az anabolikus hormonok (tesztoszteron, növekedési hormon) időskori szintje természetes módon csökken, ellenállásképzésre van szükség. Sikeresen ellenállnak neki. Az erő és az izomtömeg is növekszik. Csakúgy, mint a cukorbetegek számára a fizikai aktivitás ajánlott. Az inzulin nem megfelelő munkáját vagy hiányát a fizikai aktivitás kompenzálja, amely – mint fentebb említettük – képes megduplázni a hormonális hatásokat, és emellett növeli a hormonális jelek iránti érzékenységet.

Van-e értelme a fizikai aktivitásnak a hormonális rendellenességek esetén?

Vagyis az endokrin patológiával és rendellenességekkel küzdő emberek számára a terhelés még a kezelés szerves része is. Akkor egy egészséges ember miért teszi fel a kérdést: van-e értelme hormonzavarral sportolni? Teszik, és hatékonyságuk nem lesz szignifikánsan korlátozott, mivel az izmok hormonfüggetlen alkalmazkodási mechanizmusokkal rendelkeznek és reagálnak a stresszre.

De ha maguk a terhelések okozzák a hormonzavarokat, akkor jobb itt körültekintően eljárni, és áttekinteni az edzésprogramot, az étrendet és a pihenési rendet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét